A Scoville-skála a chili paprikák és más fűszeres ételek „csípőképességének” mérésére alkalmas, a kapszaicin koncentrációja alapján (Scoville Heat Units SHU). A kapszaicin egyike a csípősségért felelős vegyületeknek (kapszaicinoidoknak), amely például a chili paprikákban is megtalálható.. A skála kitalálója, Wilbur Scoville amerikai gyógyszerész.
Az 1912-es módszer a Scoville organoleptikus tesztként ismert.
A Scoville érzékszervi vizsgálatban egységnyi száraz paprikát feloldanak alkoholban a kapszaicinoidok kivonása céljából, majd cukor-víz oldatában hígítják. A kivont kapszaicinoidok koncentrációját addig csökkentik, amíg az öt képzett kóstolóból álló bizottság közül a többség (legalább három) már nem képes felismerni a csípős érzést.
A Scoville-organoleptikus teszt gyengesége az emberi szubjektivitásnak tulajdonítható pontatlanság, amely a kóstoló egyéni kapszaicinérzékenységétől függ (pl.: a száj hőreceptorok számától vagy az érzékszervi fáradtságtól)
Az 1980-as évektől kezdődően a „csípősséget” nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával (HPLC) határozták meg, amely a vegyi anyagok, például a kapszaicin koncentrációját méri.
Mivel a Scoville minősítések a száraz tömegre vonatkoznak, a különböző víztartalmú termékek minősítéseinek összehasonlítása félrevezető lehet. Például a tipikus friss chili paprika víztartalma 90% körül van.
Minden minta számszerű eredménye, a termesztési körülményektől és a kapszaicinoid tartalom felmérésére használt laboratóriumi módszerek bizonytalanságától függően változik
